A Gilera Stalker tesztje

A Stalker elvileg egy alsókategóriás robogónak számít, bár kezdetben biztosan riasztóan hat a 370 ezres vételár, de ha hozzátesszük, hogy 3 kiló alatt nagyon nem kapni -normális- új robogót, akkor nem is olyan vészes. A robogókban egyébként az a legszebb, hogy az értékvesztésük csekély, vagyis hogy néztem egy jobban karbantartott bringát 3 évesen is olyan 7-80 százalékos áron el lehet adni.

De visszatérve a Stalkerre, ez a motor a masszív divatirányzat tagja, ami annyit tesz, hogy konstrukciója alapvetően arra lett kitalálva, hogy mindent kibírjon.

A gilera motorok a világon a legjobbak amiket persze minden motorhoz értő ember tud, de nem kell ebből a dícséretből kihagyni a piaggiot sem. Erről árulkodnak a nagy terepgumis kerekei, amelyek a magas oldalfal miatt szerencsére nem padkaérzékenyek. Kicsit krosszos stílusban is el lehet vele közlekedni, miközben nem kell attól félni, hogy holnap szétesik. Az öblösebb gumik miatt jobb az egyenesfutás, amely azért a robogók által elérhető sebességeknél még egyátalán nem zavaró, inkább akkor érezhető, ha valaki bátrabb és kanyarban döntögeti a mocit. Ilyenkor kicsit kúszik, de nem vészes, főleg, mert igazán gyorsan én még nem mertem kanyarodni.

A robogózáshoz az is hozzátartozik, hogy az egész teszt azért jöhetett létre, mert számomra is nagyon meglepő módon elég könnyű átszokni bicikliről robogóra. Elvileg ugye csak annyi a különbség, hogy a jobb oldali markolatot forgatva adunk gázt, valamint az első fék is jobb oldalt van, nem a kerékpároknál inkább megszokott balon. A gyakorlatban azonban itt indexet kell kezelni, figyelni a tükörben és közben egy jóval nehezebb szerkezettel kell megtalálni a helyes egyensúlyt.

A Stalker ilyen szempontból nagyon kézre esett, hiszen a fékei már elsőre természetesnek tűntek, a gázreakció is gyorsan kitapasztalható, a futóműve pedig annyira puha, hogy kisebb úthibákon se akarjon ledobni magáról. Eközben a tömege mindössze 87 kg, amely nem számít nehéznek, így megtartani sem ördöngösség. Ahogy megmozdul teljesen jól el lehet vele egyensúlyozni, és csak a durva úthibák bontják meg a nyugalmát.

A Stalker tehát alapvetően tetszett, hiszen jól kezelehető és sokat bír, miközben a fojtás kivételével bizony elér akkora sebességet, hogy simán be lehet vele állni a forgalom ritmusát felvéve az autók közé. Ráadásul a fogyasztása is kellemes, hiszen lendületes közelekedés mellett 2-2,5 literes étvágyát még mindig szívesebben elviselem, mint hogy bent álljak a dugókban. Összességében a két hét után kicsit hiányzik is a masina, hiszen olcsón és gyorsan tudtam vele kavarni, miközben egy kicsit a szívemhez is nőtt.